1,Mi a jobb?

Van az a pont mikor úgy érzi az ember, hogy rossz, hogy rossz amit tesz, és, hogy ő maga is semmire való és minden amit tesz nem ér semmit sem. Engem nem zavar. Sokszor gondoltam így. Megdöbbentő arra ráébredni néha, hogy milyen önző tudok lenni, és , hogy mennyire ridegen, közömbösen beszélek dolgokról, amikért valójában a szívem szakad meg- nem érdekel, majd lesz valahogy… -Mindezek csak az elfojtás részei. Vagy, talán ha eltaszítom, nem gondolok rá akkor könnyebb, elfelejtem… pedig nem. Elfojtani, annyi, mint egyszer kitörni, vagy öngyilkosnak lenni. Az egyiktől megkönnyebbülsz, a másik maga alá temet. Kinek mi a jobb.Valaki szeret szenvedni. Mert miért ne tehetné, ha bírja?! Persze a logikus, hisz az ember természettől fogva, ösztönösen eltaszítja azt, ami kellemetlenül érinti, mint amikor megégeti a tűz a kezét, nyomban elhúzza. De az érzelmek logikátlanok, végeláthatatlanok, kiszámíthatatlanok, de mindenek előtt sokkal jobban tudnak fájni, mint bármekkora égési seb. Miért nem menekülünk mégsem, ha fáj? Mert félünk, vagy, mert abban a sok szenvedésben van parányi öröm, boldogság, kielégülés, ami elönti a szívünket, egy másodperc tizedrésze, amikor betölti a szellemünket az érzés az a kicsi jó, és hiába kicsi, ha elbírja azt a sok gyötrelmet. Hát akkor nem erős az a kicsi? Dehogynem. De ami elromolhat az el is romlik, mert vagy a gyötrelem lesz kisebb, vagy a kicsi omlik össze, idővel minden eldől. Az ember mégis meggyorsítaná a folyamatot, hisz ideje, oly kevés. Túllépni, hamar gyorsan, tovább, tovább. Tán azt hiszi az ember, hogy ettől nem lesz jelentősége a harcnak, amit önmaga ellen folytat magával? Hogy az ész és az értelem csap össze a szívvel, és a lélekkel? Pedig életünk csatáit vívjuk itt. Itt dől el az ember. Küzd vagy sem, bírja-e a harcot vagy feladja. És ha netán vereséget szenved tud-e emelt fővel, büszkén jégbefagyott törött szívvel arrébb lépni. Vagy lehajtott fejjel, önsajnálatba merülve, mazoista módon ostorozza magát, és átkozza a napot mikor belekezdett a harcba, ahelyett, hogy átsiklott volna a részletek felett, hogy bár ne vette volna észre a lehetőséget arra a tizedmásodpercnyi boldogságra. Igazából egyik megoldás sem rossz, mert az aki magát bünteti, ő sem gondolkodik rosszul, hisz menyivel okosabban fog ezentúl cselekedni, véres leckét tanult, de megtanulta. Persze a büszke sem veszt semmit a továbblépéssel, hisz neki nem fáj annyira, könnyebben felejt. Tehát a megoldás… Emelt fővel, vérbefagyott összetört szívvel továbblépni, emlékezni a boldogság érzésére, és nem mást okolni, az okokat megtalálni, de a miérteket nem feszegetni. Ez nem kulcs a boldogsághoz, ez a középút felé való közelítés hisz nincs könnyebb, mint átesni a ló túloldalára. És nevetni, mosolyogni, és élni. Mert sok ember lesz az életünkben, de mi magunknak az örök vagyunk..

2, Vannak dolgok...

Vannak dolgok , melyekben nem lehet igazán állást foglalni. Az élet nem tündérmese, ahol a jó és a gonosz harcol, és abból lehet megkülönböztetni, hogy a jó mindig szép. A valóságban nem feketék és fehérek a dolgok, hanem álltalában színesek. Néha azonban csak szürkék.Amikor tudjuk , hogy ami van, az nem jó. És bár a sok dolog közt válsztahatunk mégsem jobb egyik sem. Az meg nem  megoldás, hogy mivel ez nem jó, menjen innen, biztos jobb jön a helyére. Tenni kell nem vitás. De először  a megoldást kell megtalálni. Nem csak hajtogatni mi rossz.Aztán meg is kell valósítani a rendelkezésünkre álló ezközökkel. Aki okosnak érzi magát, tegyen így. Én a magam részéről gondolkodom, mi is lenne a jó...:)

3, Önzetlen barátság! (Tudjuk- e miaz?)

Önzetlen barát az az ember, aki önzetlenül, feltételek nélkül szeret valakit. Szertei ha rossz, ha jó, ha hazug, ha öszinte...akármit tesz...A barátság fontosabb akármilyen haragnál...Akármilyen is a másik mi szeretjük. A barátság nem arról szól, hogy megfeleljünk a másik elvárásainak, hanem sokkal inkább arról , hogy figyelmeztesd ha hülyeséget akar elkövetni, segítsd, vezesd... DE NE VESD MEG! Ez a feltétel nélküli szeretet! Bár nem tökéletes, ahogy senki, Mi magunk sem... mégis SZERETEM.<3

4, Szerelmünk lapjai.{részlet} ( láttad már a filmet ? Ha nem mindenképpen nézd meg )<3

Nem vagyok különleges, egy hétköznapi ember, hétköznapi gondolatokkal. Egyszerű életet éltem, nem állítottak nekem szobrot, a nevem hamarosan a feledés homályába vész, de egy tekintetben sokkal szerencsésebbnek mondhatom magam mint bárki más. Egész szívemmel és lelkemmel szerettem valakit és ez nekem bőven elég.

A nyári kalandok többféle okból érnek véget, de mindent összevetve egy dolog közös bennük, hulló csillagok, fennkséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanása, mely egy perc alatt, elillan. (női hang)Gondolod, hogy a szerelmed, képes csodát tenni?

Egészen biztos. Ezért, Ezért térsz vissza hozzám mindig.

(női hang)Azt is megteheti, hogy együtt haljunk meg!?

A szerelmünkkel mindent elérhetünk amit szeretnénk.<3

5.Én vagyok aki vagyok.!

Nem én vagyok a legjobb. – Nem én vagyok a legrosszabb.

Nem én vagyok a legszebb. –Nem én vagyok a legrondább.

Nem én vagyok a legokosabb. – Nem én vagyok a leghülyébb.

Nem én vagyok a legvékonyabb. – Nem én vagyok a legkövérebb.

Nem én vagyok a legkedvesebb. – Nem én vagyok a legbunkóbb.

Nem én vagyok a legszerényebb. – Nem én vagyok a legnagyképűbb.

Nem én vagyok a legmenőbb. – Nem én vagyok a leggyökerebb.

Nem én vagyok a legboldogabb. – Nem én vagyok a legszomorúbb.

Nem én vagyok a leggazdagabb. – Nem én vagyok a legszegényebb.

Nem én vagyok a legcsodásabb. – Nem én vagyok a legszőrnyűbb.

Nem én vagyok a világ „közepe”. – Nem én vagyok a világ „vége”.

Egyszerű vagyok és mégis bonyolult. Boldog vagyok és mégis szomorú.

Szeretek és utálok. Szeretnek és utálnak. Védelmeznek és támadnak.

Védelmezek és támadok (ha szükségét látom). A barátaim a mindenem.

Az ellenségeim a védjegyem (az utál, aki féltékeny az életemre és az elért sikereimre).

Ami a szívemen, a számon. Elvárom, hogy közöld, amit gondolsz (legalább is rólam).

Nem kérem, hogy szeress, viselj el, kedvelj, gondolj rám… mert engem is hiába kérnél, ha nem akarom, nem teszem. Csak azt várom el, amit én is megtennék, s te azt várd el tőlem, amit te is megtennél, ha más kérne rá. Barátaim: Nem kérem tőletek, hogy szeressetek annyira, mint én titeket. Én megelégszem fele annyi szeretettel, mint amennyit én nyújtok felétek. ♥Szeretek élni, szeretni, lélegezni, repülni, lebegni, bulizni, létezni boldognak lenni, sírni, kacagni… mindent szeretek, amit nem egyedül kell tenni. Míg szeretetből cselekedhetek addig BOLDOG vagyok. S amint megtalálom azt ki  szívem s létem másik részét hordozza magában kész vagyok kimúlni. Boldogan♥

Oldal: Gondolatmenetek...
Idézetek, történetek. :) Neked. :) - © 2008 - 2025 - veroncai.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat